Néhány tipp, amivel megkönnyítheted az óvodai beszoktatást

Címke

, ,

Holnap nagyon sok kisgyerek kezdi az óvodát és iskolát. Sok gyermeket bizony szorongással tölt el, ha arra gondol, hogy reggel hogyan fog búcsút venni a szüleitől. Hosszú volt a nyár, jó volt otthon lenni, kirándulni, játszani vagy éppen csak együtt lustálkodni. Ehhez képest nagy változás lesz, hogy időben kell felkelni, elindulni, elválni a szülőktől és várni a délutáni találkozást. És ez bizony nem csak az óvodát és iskolát most elkezdőknél van így, de az „újrakezdőknek” is okozhat kezdetben nehézséget a mindennapok rutinjába való belerázódás.

Nálunk családi legenda, hogy nővérem minden reggel óriási hisztivel búcsúzott édesanyámtól az óvodában, amitől anyukám nem kis lelkiismeret-furdalással indult munkába. Mígnem egyszer az óvónéni megkérte, hogy jöjjön vissza 10 perc múlva és kukkantson be óvatosan a csoportszoba ablakán. Na, akkor maga is meggyőződhetett róla, hogy kislánya milyen boldogan és felszabadultan játszik, az előző hisztinek nyoma sem látszott.

Mostanra én is több óvodai és iskolai beszoktatáson vagyok túl, és mindig azzal nyugtattam magam, hogy mivel nem Szibériába küldtem a gyereket, remélhetően jól fogja érezni magát abban az intézményben, amit olyan nagy körültekintéssel választottam ki neki.

Amennyiben nem arról van szó, hogy hetek múltán is úgy kell magunkról lefejteni a gyermekünket és úgy látjuk, hogy napközben élvezi az óvodában eltöltött időt, nincs miért aggódni. A reggeli nyafogás, sírás valószínűleg nem annak a jele, hogy nem érzi jól magát az óvodában, inkább csak arról van szó, hogy az otthonból az óvodába való  átmenet jelent nehézséget.

portrait-317041_640

 Nézzük, hogyan könnyíthetjük meg ezt a számukra

  • Biztosítsunk reggel elegendő időt a nyugodt ébredésre, készülődésre, reggelire (egy fáradt vagy éhes gyerek még nyűgösebb reggel). Ne kelljen sietve elhagyjuk az otthonunkat, hagyjunk időt az összebújásra, beszélgetésre.

  • Vigyen valamit otthonról magával: egy plüsst, pelust vagy egy játékot. Próbáljátok ki, hogy könnyebb-e úgy az elválás, ha valami olyat visz, ami a tiéd: egy sálat, régi pénztárcát lejárt kártyákkal, szemüvegtokot, kis cetlit amire rajzoltál neki. Ezek a tárgyak megnyugvással töltik majd el.

  • Ne várd előre a hisztit, ne számíts sírásra. Még ha a legrosszabbra is számítasz tégy úgy, mintha a legjobbat várnád. Ahelyett, hogy arról beszélgetnétek az úton, hogy „ugye ma reggel nem lesz sírás” (amivel lehet, hogy pont az ellenkezőjét váltod ki), inkább segítsd felkészülni a napjára. Tedd könnyebbé az átállást azzal, hogy arról beszélgettek, mi fog történni aznap, mivel szeretne játszani elsőként, vajon mi lesz ma tízóraira. Kérdezd a barátairól, kinek a szekrénye van az övé mellett, melyik a kedvenc képeskönyve.

  • Legyél nyugodt és vidám. Lássa rajtad, hogy biztos vagy abban, hogy jó helyen hagyod és jól fogja érezni magát. Ha bármi idegességet lát rajtad ő is el fog bizonytalanodni. Ha te félsz őt otthagyni, ő is fél majd ottmaradni.

  • A támogatásoddal építed az önbizalmát, a kritikával rombolod. Legyél türelmes és megértő: „Tudom, hogy nem szeretnéd, ha elmennék, de hamarosan újra látjuk egymást. Szeretlek.” Persze ne tedd hozzá, hogy „hiányozni fogsz”. Ha úgy érzi, hogy az az elvárás, hogy neki is hiányozzál, akkor nem fog tudni felszabadultan játszani egész nap.

    Ha hisztizik, akkor se kritizáld, ne szídd, ne nevezd kisbabának, ne szégyenítsd meg.

    Még ha az apró trükkök rövid távon be is válnak („Ha hisztizel nem megyünk ki délután a játszótérre.”, „Ha befejezed a sírást hozok neked valamit délután.”) hosszú távon rossz példát mutatnak, erősítve azt, hogy az érzéseinket jobb, ha elrejtjük, ahelyett, hogy kifejeznénk őket.

  • Érkezzetek korán, legyen ideje akklimatizálódni. Ilyenkor az óvónéninek is több ideje van rátok figyelni és megkönnyíteni az elválást.

    mgDxRjwHagyj magadnak plusz időt, hogy ne kelljen azonnal elrohannod. Bóklásszatok együtt a csoportszobában. Dicsérd meg a dekorációt, a kitett rajzokat, hadd legyen büszke önmagára és az ovijára is. Nézd meg a kedvenc játékait, képeskönyveit. Miután körbejártatok kérdezd meg, hogy melyik játékkal szeretné kezdeni a napját és ülj le vele pár percre, amíg elkezdi a játékot.

    Persze nem minden gyereknél válik be ez a módszer. Van, aki jobban szereti a gyors búcsút és minél hosszasabban időzöl mellette, annál bújósabbá válik. És addig nem csatlakozik a csoporthoz, ameddig egyedül nem marad. Ha ezt tapasztalod, akkor jobb, ha reggelente egyenesen az óvónőhöz kíséred, adsz egy gyors puszit és az ajtó felé veszed az irányt.

  • A búcsú legyen szeretetteljes és gyors. Amikor indulnod kell beszéljétek meg, hogy mikor mész érte. Persze ne percre pontosan, mert azt még úgysem érti, hanem úgy, hogy tudja mihez viszonyítani: „ebéd, alvás vagy uzsonna után, délutáni játék közben”. Vegyél egy könnyed, de határozott búcsút és távozz gyorsan. Ne menj vissza még egy utolsó puszira, és egy utolsó utáni ölelésre, bármennyire is húzna vissza a szíved. Integess még az ajtóból és tudd, minél hamarabb távozol, annál hamarabb tudja ő is elkezdeni a napját. Ha szeretnél, győződj meg erről magad is, de úgy leskelődj, hogy semmiképpen se vegyen észre:)

  • Ha úgy látod, hogy tőled nehezebben válik el, mint a többi családtagtól, akkor kérd meg a párodat vagy a nagyszülőket, hogy segítsenek be a kezdeteknél. Lehet, hogy könnyebb a gyereknek is, ha nem te viszed őt reggel és tőled otthon búcsúzik el. Nálunk a több napos kirándulásoknál volt úgy, hogy a kisfiam jobban szerette, ha az édesapja kíséri a gyülekezőhelyre és tőlem otthon búcsúzik el, amíg a kislányomnak úgy volt megnyugtató, ha az utolsó pillanatig én vagyok mellette. Tapasztaljátok ki, hogy kinél mi válik be!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

  • Pontosan menj érte! Ne kelljen egész nap attól szorongania, hogy esetleg nem bukkansz fel a megbeszélt időben. Akár csak néhány perc is egy örökkévalóságnak tűnhet egy kisgyerek számára, főleg akkor, amikor a barátok sorra tűnnek el mellőle a szüleikkel együtt. Ha nem számíthat rád délután, nem lesz elég magabiztos reggel ahhoz, hogy hiszti nélkül elengedjen.

    Ha volt is reggel hiszti, a rosszallás ne látszódjon már délután rajtad, hazafelé ne tégy említést róla. Ahelyett beszélgessetek arról, hogy milyen vidám dolgok történtek vele aznap és mit szeretne csinálni akkor, amikor hazaértek.

Neked mi vált be? Oszd meg velünk facebookon!

Kezelési útmutató kisgyermekes anyukáknak:) 2.

Címke

, ,

  • Légy kitartó

    A kisgyermekeknek korlátozott a memóriájuk. Nem várható el tőlük, hogy elsőre megtanuljanak valamit, ismétlés a tudás anyja:) Arra viszont számíthatsz, hogy egymás után többször is meg fogják ismételni az általad helytelenített viselkedést. A gyerekek kihívásnak érzik, ha tiltasz nekik valamit és csak azért is folytatni fogják. Legyél türelmes és készülj fel arra, hogy többször kell majd elmondanod, hogy mit szeretnél, annak érdekében, hogy célba is érjen az üzeneted:) „Ne edd a kutyakaját”, „Ne piszkáld a hangfalat” – a hét minden napján, hónapokon keresztül ismételve végül beépül, vagy legalábbis érdekességét veszti.

  • Nemek és igenek egyensúlya

    Néhány tiltás valóban szükséges, a túl sok viszont már hatástalan, figyelj az egyensúlyra. Mint ahogy te sem szeretnél egy olyan világban élni, ahol mindent egy hangos „nem szabad” felkiáltással tiltanak, úgy a gyermeked sem élvezi ezt. Limitáld a nem-jeidet olyan helyzetekre, amik valóban veszélyesek a gyermek, egy másik személy vagy a környezet biztonságára nézve. Nem minden helyzet éri meg a konfrontációt. Érdemes egy olyan gyerekbarát környezetet kialakítani otthon, amelynek hatására kevesebb tiltás szükségeltetik és rengeteg lehetőség marad a biztonságos felfedezésre.

    Minden nemnek van egy lehet alternatívája. Nem húzzuk ki a virágokat a földből, de ki szabad tépni a gazokat. Nem játszhatsz apa új könyvével, de olvasgathatod a te lapozgatós könyvedet. Próbáld a lehetekre helyezni a hangsúlyt.

  • A hatékony fegyelmezés személyre szabott

    Ha több gyermeked van biztos észrevetted már, hogy születésüktől fogva különböző a természetük. És talán az is feltűnt, hogy ennek megfelelően másképpen is fegyelmezed őket. Egyiküket elég egy szigorú pillantással vagy szolid helytelenítéssel távol tartani a konnektortól, a másik viszont addig nem vesz komolyan, amíg fel nem emeled a hangodat. A harmadikat pedig mindannyiszor úgy kell lefejteni a veszély forrásáról:) Szóval mindig vedd figyelembe a gyermeked temperamentumát és az adott helyzetet is.

  • Szándékos és véletlen cselekedetek

    A szándékos rosszaság ne kerüljön ugyanolyan elbírálás alá, mint a véletlen. Nem mindegy, hogy direkt önti ki a pohár tejet vagy véletlenül borítja ki, amikor egy szelet kenyérért nyúl. Tégy különbséget abban is, hogy melyik esetben hogyan reagálsz.

  • A dicséret és a jutalmazás hatékony nevelési eszközök

    Használj pozitív megerősítést – dicsérd és jutalmazd a jó viselkedést – gyakran. Ez fogja leginkább építeni a gyerek önbecsülését.

  • A szeretetmegvonás viszont nem az

    Rombolja a kicsi önbizalmát és további problémákhoz vezet. Fontos, hogy megértse, ha a viselkedése kifogásolható is, őt magát akkor is ugyanúgy szeretjük. (Nem arról van szó, hogy „nem szeretlek”, csak „nem szeretem azt, amit csinálsz”.)

    Az érzelmi zsarolás ugyanez a kategória. Bűntudatot gerjeszteni („Ha szeretnél nem viselkednél így”) övön aluli ütés.

    A gyerekeknek nem azért kell jól viselkedniük, hogy boldoggá tegyék a szüleiket!

  • Türelem!

    Ha a gyerek valami olyat csinál, ami feldühít, várj néhány percet, amíg lehiggadsz és csak utána reagálj. A kontrollálatlan düh hatástalan. Ha felhúzod magad és a szürke köd elborítja az agyadat nem tudsz tisztán gondolkodni, rossz példát mutatsz, megijeszted a gyerekedet.

    Ha lehiggadtál magyarázd el neki, hogy amit csinált az helytelen és hogy miért az. („Amit eldobtál az nem egy labda volt, hanem egy váza. Eltörted és ezért anya nagyon szomorú.”)

    Amikor felhúzod magad emlékezz rá (nem mindig lesz könnyű), hogy hosszú távon a helyes viselkedést szeretnéd megtanítani neki és az üvöltözés pont nem ezt példázza.

    Persze akkor se keseredj el, ha néhanapján elveszíted a türelmedet, addig nem gond amíg ritkán fordul ez elő és a gyerek előtt is tiszta, hogy nem vele, hanem a viselkedésével vagy elégedetlen. Nyugodtan kérj tőle elnézést: „Sajnálom, hogy kiabáltam veled, de nagyon dühös voltam.” Tedd hozzá azt is, hogy „szeretlek”. Így tudni fogja, hogy az ember néha dühös azokra, akiket szeret, de ezek az érzések elfogadhatóak.

  • Viselkedj felnőttként

    Ha elvárod a gyerektől, hogy felelősségteljesen viselkedjen, akkor neked is úgy kell tenned. Mindig tarts be az ígéretedet. Ha megígérted, hogy lementek délután a játszótérre, nem dönthetsz később úgy, hogy inkább vasalsz vagy kávézol a barátnőiddel.

    Ha letoltad a gyereket, mert kiöntötte a tejet, majd később rájössz, hogy a nagypapa volt az, ne légy rest bocsánatot kérni a gyerektől.

    Ne viselkedj úgy, mint egy gyerek: ne hisztizz, amikor ő is ezt teszi. Ne ragaszkodj ahhoz, hogy úgy csináljátok a dolgokat ahogy te akarod, ha úgy is jó, ahogy azt ő szeretné csinálni.

    Mindig legyél magabiztos. Ha folyamatosan azt hangoztatod, hogy „nem tudom mit kezdjek veled…” azzal nem csak aláásod a tekintélyedet, de meg is ijeszted a gyereket, aki úgy érzi, hogy nem tartod ellenőrzésed alatt a dolgokat.

Neked mi a tapasztalatod? Oszd meg velünk a facebook csoportunkban!

Kezelési útmutató kisgyermekes anyukáknak:) 1.

Címke

, , ,

  • Nem lehet elég korán elkezdeni a gyereknevelést

    Ha azt szeretnéd, hogy a meglehetősen énközpontú kisgyermekből jószívű és másokra is odafigyelő felnőtt váljék, jobb, ha minél előbb megtanítod neki a viselkedés mindenkire nézve, minden esetben kötelező érvényű és univerzális szabályait. Jó, ha idejekorán van némi fogalma arról, hogy mit tartasz helyesnek és milyen viselkedést helytelenítesz.

  • Találd meg az arany középutat

    A hatékony fegyelmezés sem nem megalkuvást nem tűrően merev, sem nem túlságosan engedékeny. Azok a gyerekek, akik olyan családból jönnek, ahol a fegyelmezés teljes mértékig a szülői rendfenntartáson alapul, ugyan behódolnak a szülőknek vagy a felnőtteknek, de kikerülve ezen felügyelet alól totálisan kontrollt vesztenek.

    A túlságosan engedékeny szülők elkényeztetett gyermekeiből pedig gyakran önző, durva, kellemetlen, megalkuvásra képtelen felnőttek válnak.

    Az arany középút valahol e két véglet között található: igazságos határokat szab, amelyeket határozottan, de szeretetteljesen tartat be.

  • Szabj határokat

    A gyerekeknek szükségük van a határokra. Sokszor nem tudják kontrollálni a viselkedésüket és megijednek ettől. A szülők által állított korlátok biztonságot nyújtanak, ezek kitágítása csak azért, mert „még olyan kicsi a gyerek”, indokolatlan. Azért, mert még kicsi, nem hatalmazza fel arra, hogy tépje a testvére haját vagy összegyűrje a befizetendő csekkeket.

    Az, hogy milyen határokat szabsz csak tőled függ, attól, hogy mi a fontos a számodra. Van család, ahol az, hogy nem megyünk fel a bútorra cipővel és hogy csak az asztalnál eszünk, központi kérdés. Máshol az alapvető udvariasság, a „kérem” és a „köszönöm” megtanulása a fontos, mások érzéseinek figyelembe vétele az elsődleges. És van, ahol a szülők személyes holmijaitól való távolságtartás az elvárt. Állíts fel olyan szabályokat, amik eléggé fontosak a számodra ahhoz, hogy be is tudd tartatni a gyerekkel. Természetesen ezek számában is tarts mértéket:)

    Annak megtanulása, hogy az életben vannak korlátok létfontosságú egy olyan világban, amely tele van szabályokkal: az iskolában, a munkában, a játékban. Jobb már a korai években megtanulni párat, mint a későbbiek során alkalmazkodni a rengeteg újhoz.

  • Legyél következetes

    Ha ma nem lehet cipővel felmenni a kanapéra, de holnap nem probléma és ha az étkezést megelőzően ma kezet kell mosni, de holnap már nem muszáj, akkor az egyetlen megtanulható lecke mindebből, hogy a világ zavaros és a szabályok nem jelentenek semmit. Ha nem vagy következetes elveszted a hitelességedet. Ha mégis kivételt teszel, magyarázd meg az okát.

  • Nem a gyerek rossz, csak az, amit tesz

    A csíntalan gyermek nem rossz. Mivel még nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, a cselekedetei sem ítélhetők rosszaságnak. Tesztelik a környezetüket, tapasztalataikból, megfigyeléseikből és persze szüleik reakciójából tanulnak. „Mi történik ha kiöntöm a teát a poharamból?” „Mi van a konyhaszekrény mélyén és mi történik ha kipakolom mindazt?” „Vajon anya ugyanúgy reagál most is, mint a múltkor?”

    Ha folyamatosan azt hallja, hogy ő rossz vagy kezelhetetlen, akkor az súlyosan rombolja az énképét és az éppen csak épülő önbizalmát. Nem beszélve arról, hogy könnyen elképzelhető, hogy az elvárásoknak megfelelően fog viselkedni: „Ha azt mondják, hogy rossz vagyok, akkor az is leszek.” A gyermeked viselkedését kritizáld, de ne őt magát!

  • Vidd végig a folyamatot

    Nem elég csak felnézni az újságból és a TV zsinórját a konnektorból éppen kihúzni készülő gyerekre kedvesen rászólni, ha azzal nem éred el a kívánt hatást. Ha az első „nem” hatástalan, cselekedj azonnal, főleg az ilyen önveszélyes helyzetekben. Tedd le az újságot, vedd ölbe a gyereket, nézz a szemébe és határozottan mondd el neki: „nem nyúlunk a zsinórhoz, mert veszélyes”. Vidd távolabb a kísértés tárgyától, lehetőleg egy másik szobába és kösd le a figyelmét valami játékkal. Lehetséges, hogy ezt egymás után többször is meg kell majd tenned, bár a legtöbb kisgyerek amit nem lát arról hamar meg is felejtkezik.

  • Fél szemed mindig tartsd a gyereken

    Sose bízz abban teljes mértékig, hogy gyermeked szót fog fogadni. Addig, amíg nem elég idős ahhoz, hogy megértse, hogy mi az ami biztonságos és mi az, ami veszélyes, addig te vagy felelős a testi épségéért. Sose veszítsd szem elől, mindig kísérd figyelemmel, hogy mit csinál.

    Oszd meg velünk tapasztalataidat zárt facebook csoportunkban!

Egy ágyban a gyermekünkkel?

Címke

, ,

Gyakran kérdezik tőlem, hogy jó-e az, ha magunk közé vesszük a gyermekünket, ha éjjel felsír, vagy mitévők legyünk ha az éjszakai szoptatás után nincs már erőnk visszavinni a babát a saját szobájába? Mit csináljunk, ha az éjszakai megébredés után nehezen alszik vissza, vagy az esti lefekvésnél tör ki keserves sírásban, ha a sokadik mese után végül ki merünk settenkedni a szobájából. Hagyjuk-e sírni, ringassuk-e órákig vagy aludjunk-e a gyerekkel a mi vagy az ő szobájában? Mi a helyes megoldás?

Nos, a szülőknek is megnyugtató, ha tudják, nincsenek kőbe vésett szabályok, se mindenki számára bevált receptek. Minden megoldás jó, ha az figyelembe veszi a gyermek és a saját igényeinket is.

A nehéz elalvás vagy éjszakai megébredés természetes dolog, ne gondoljuk azt, hogy a mi bosszantásunkra sír a gyerek. Az okára kell rájöjjünk: amikor még pici a baba sűrűn megéhezik, később elkezd fogzani, az igen fájdalmas tud lenni.

baby-born-brother-2133Majd 6-9 hónapos kor között jelenik meg az úgynevezett szeparációs szorongás, amikor ha a fontos és jól ismert felnőtt magára hagyja a gyereket az szorongást vált ki, ezért jóval gyakrabban sír az édesanyja után.

2-3 éves kor körül jelentkeznek a félelmek a sötéttől, mesebeli lényektől, stb. Óvodás és kisiskolás korban a napi élmények lehetnek olyan izgatóak, amik megnehezíthetik az alvást. Tehát mindig van ok, amiért a kisgyermek megnyugtatásra, anyai közelségre vágyik. Ilyenkor ne hagyjuk sírni, mert akkor azt tanulja meg, hogy hiába szólok, hiába kérek segítséget, nem érdemes, mert senki se reagál rá. Ha ez gyakran előfordul, akkor megrendül az ősbizalom, ami a későbbi lelki fejlődésére is negatívan hat.

Tehát a megnyugtatás, szülői jelenlét nagyon fontos az elalvásnál és az éjjeli megébredéseknél. Hogy ez milyen formában történik, arról azt mondanám, hogy mindenki jöjjön rá maga, hogy mi neki és a családjának a legkényelmesebb. Akár a saját ágyunkba vesszük a kicsit, akár egy kiságyat teszünk be a szobánkba neki, vagy mi magunk megyünk át a gyerekszobába megnyugtatni a gyermekünket, az mind jó megoldás. Nyugodtan bízzunk az ösztöneinkben ilyenkor. A lényeg, hogy a szülők olyan megoldást keressenek, ami hosszú távon mindkettőjüknek elfogadható és kényelmes.

Az is megnyugtató lehet, ha tudjuk, hogy döntéseinket nem egy életre hozzuk. Most az együtt alvás a kényelmes és ha majd kényelmetlenné válik számomra a kicsi jelenléte a hálóban, akkor változtatok. Persze jó ha tudjuk, hogy az átszoktatás nem fog menni egyik pillanatról a másikra, fokozatosan és türelmesen kell ehhez is hozzáállni. A következetesség viszont mindig meghozza az eredményt.

mqyDi86-1Kisiskolás korra már elvárható a külön szobában alvás. Ebben az életkorban viszont már meg tudjuk magyarázni, hogy miért is szeretnénk, ha a saját szobájában aludna és esetleg együtt rendezhetünk be neki egy olyan alvó kuckót, amiben egyedül is szívesen álomra hajtja majd a fejét. Az éjszakai látogatásokra a nehezebb időszakokban (betegség, rossz álom, változások: költözés, kistestvér érkezése stb.) továbbra is számítsunk, ilyenkor valóban szükség van a szülői megnyugtatásra, az általuk nyújtott biztonságra.

Ha több testvér van jó megoldás lehet a gyermekek közös szobában való altatása. Gyakran ez is elég megnyugtató a számukra. Itt is azt kell szem előtt tartani, hogy addig tartsuk fenn ezt az állapotot, amíg ez mindannyiuknak megfelel. Ha bármelyikükben felmerül az igény a külön szobában alvásra (és van erre lehetőség), akkor bizony ezt is el kell fogadni a többieknek.

Türelem, röpke 5-10-15 év múlva visszakapjuk a nyugodt éjszakákat:)

Oszd meg velünk tapasztalataidat zárt facebook csoportunkban!

Tanuljon-e a nyári szünetben a gyerek?

Címke

,

Sokan teszik fel mostanában ezt a kérdést és a válaszom minden esetben az, hogy NE! Még akkor se, ha esetleg azzal engedte is el az év végén a tanítónéni a gyermeket, hogy gyakoroljon a nyáron.

A szünidő ugyanis a gondalan játék, felfedezés, pihenés időszaka. Legyen sokat a szabadban, csavarogjon a természetben, strandoljon, táborozzon, találkozzon a barátaival. Azért az olvasást én is szorgalmaznám, de persze nem muszáj a kötelező olvasmányt olvasnia, válasszon bármit, ami közel áll a szívéhez, legyen az akár egy könnyű nyári regény. És nem kötelezném olvasónapló írására, mint ahogy az írás gyakorlására sem, még ha éppoly olvashatatlanul ír is.

mgyPbLENe tanulással, esetleg haszontalan gyakorlatok megírásával töltse a szünetet, bár még az is előfordulhat, hogy gyermekünk a későbbi számonkéréstől szorongva így a szünet vége felé magától is előveszi a gyakorolni valót. Szülőként nem bátorítanám erre, használja ki a szünetet játékra, mozgásra, vagy ha éppen kamasz, akkor pihenjen, tegyen „semmit”, hiszen ő az élettani eredetű fiziológiás lustaság korát éli.

A közös tanulás helyett – ami legtöbbször mérgezi a szülő gyerek kapcsolatot – használjuk ki a közösen együtt tölthető időt meghitt beszélgetésekre, kirándulásokra, haszontalan együttlétekre, melynek során érzelmileg töltekezhetnek gyermekeink, hogy ezáltal felvértezve újult erővel vághassanak neki a következő tanévnek.

Szerelmi háromszög

Címke

, ,

Te mit tennél akkor, ha felbukkanna az a bizonyos harmadik?

Elkezdenéd szidni a felmenőit? Feltételeznéd, hogy előre megfontolt szándékkal rombol szét egy családot, szakítja el szerető apjuktól a gyermekeidet? Vagy meg lennél győződve róla, hogy csakis boszorkánysággal csábíthatta el a párodat az eddig tökéletesen működő kapcsolatotokból?

Pedig hölgyeim van egy rossz hírem: az a házasság, amelybe beférkőzhet az a bizonyos harmadik, az valószínűleg közel sem volt olyan harmonikus, kiegyensúlyozott és tökéletes, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Mert ha az lett volna, akkor esélye sem lett volna annak a harmadiknak szétrombolni azt. És ha már ez megtörténhetett, annak közel sem ő volt az oka. Csakis mi ketten, akik benne vagyunk a párkapcsolatban.

infidelity-379565_150Érdemes ilyenkor elgondolkodni azon, hogy vajon mit nem sikerült megadnom a páromnak, amiért most kikacsingat a kapcsolatból, amit most valahol máshol próbál megszerezni magának? Legyen az figyelem, idő, szex, gondoskodás, bármi. És a legjobb, ha nem csak próbáljuk kitalálni, hogy mi is lehet az, hanem egyenesen rá is kérdezünk. Leülünk és megbeszéljük. Hol rontottuk el? Igen, így többes számban. Mert ennek sosem egy ember az oka, abból bizony mindketten kivettük a részünket, hogy a kapcsolatunk idáig jutott. Hogy nem figyeltünk egymásra, hogy elrobogott mellettünk az élet, amíg mi a karrierünkkel, a gyerekekkel, a háztartással vagy bármi mással voltunk elfoglalva.

És ha a beszélgetés során úgy érezzük, hogy van még esélyünk az újrakezdésre, hogy van még tartalék a kapcsolatunkban, akkor javaslom, hogy egyezzünk meg egy feltételben: nem beszélünk arról, ami korábban történt. Nem hánytorgatjuk fel a múltat! Ebben benne van a bosszúról való lemondás is. Nem keressük a bűnöst és lemondunk az ártatlanságról. Gondoljuk át jól, hogy menni fog-e. Ha nem, akkor jobb, ha szétválnak az útjaink.

Vannak tapasztalataid? Oszd meg felünk zárt facebook csoportunkban!
Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.